1.Rész

Reggel van, Robin még alszik. Próbálja kiverni a fejéből a tegnapi nap eseményeit. Apám mára már kijózanodott, és mikor lementem a konyhába, inni egy pohár vizet, esedezni kezdett a tegnapiért.

-Violet, kérlek ne haragudj rám! Elmentünk munka után a kollégáimmal inni egy sört, és túlzásba estem. Nem akartalak bántani egyikőtöket sem!

-Ezzel egy kicsit elkéstél, nem gondolod?-vágok vissza, cseppet sem megértően.

-Tudom, Violet. Tudom. De hidd el, soha nem bántanálak titeket! Még megfenyegetni sem fenyegetnélek meg soha, ép ésszel!-könnyeket vélek megcsillanni barna szemeiben.

-Csak egy pohár vízért jöttem le, oké? Engem nem bántottál. Ezt inkább a 6 éves fiadnak meséld el, ne nekem!-kortyolok bele a vízbe és még csak rá sem pillantok az édesapámra. 

Beszédre nyitja a száját, de gond nélkül ott hagyom a szónoklásával. Már épp lépnék fel az első lépcsőfokra, mikor apám halkan, mégis kimérten utánam szól.

-Elválunk anyáddal. El kell költöznötök. Természetesen, ha anyáddal szeretnél menni. Ez persze, nem kérdés a tegnapiak után, de attól még tudnod kell, hogy én nem doblak el téged magamtól!-visszalépek a lépcsőről és apám felé fordulok. Hogy mi van? Ezt mégis mikor döntötték el?

-Micsoda? És mi van Robinnal? Ő veled marad? Vagy őt eldöntöttétek, hogy anyával megy, és róla viszont lemondasz? Ez..ez hihetetlen!-kapok a fejemhez.

-Vio, ülj le kérlek!-anyukám szólt hozzám, az étkező asztalnál ülve. 

Szótlanul leülök vele szembe, apa is helyet foglal. 

-Szóval? Mi lesz Robinnal? És mikor döntöttétek ezt el?-kérdezem újra, de a szüleim csak hallgatnak.

-Válaszoljatok!-emelem feljebb a hangom egy oktávval. 

Anyu rám, aztán apámra pillant.

-Robinnak is van választása, természetesen. De az is megfordult a fejünkben, hogy.. Mivel tudjuk, hogy nem vagyunk mintaszülők, sőt. Így azt a lehetőséget is felvetettük, hogy intézetbe adjuk.

-Mi a picsa? Hisz még csak hat éves!-török ki.

-Igen, épp ezért vettük fontolóra. Talán még megélhet egy normális gyermekkort, amit velünk nem. Egyikünkkel sem.-suttogja apa.

-Ez..ez undorító gondolat! Szerintetek mennyire megtörne, ha kiszakítanátok a családból? Ebbe bele sem gondoltatok?-kérdem.

-De, épp ezért dönthet afelől, hogy velem marad, vagy megy anyáddal, vagy esetleg egyik sem.

-Egy biztos, Robinnal maradok, bármit is választ.-mondom.

Pár percig csendben ülünk egymáskörül, merengve.

-Mikor?-töröm meg a csendet.

-Mi mikor?-kérdezik egyszerre.

-Mikor költözünk, vagy költözöl anya?-kérdezem.

-Még a hétvégén.

-De hisz péntek van!-tátom el a számat, anyámék meg csak bólintanak, jelezvén, hogy rohadtul nem mondtam újat.-A kurva életbe! Basszátok meg!-kiáltom és felsietek a lépcsőn.

***

-Anyával megyek.-jelenti be Robin.

-Biztos vagy benne?-kérdezem.

-Igen.-feleli.
-Rendben.-mondom és előveszem a bőröndöket a szekrényből.-Pakoljunk össze pár ruhát.

Köszönöm a már is 100+ megtekintést és azt az egy megjegyzést ami a Bevezető részhez érkezett. Remélem tetszett ez a rész is és ezt jelezni is fogjátok! 
Ölel titeket: Lisa xx.

Bevezető

Ajtócsapkodás és kiabálás zaja szűrődik be a résnyire nyitott szobaajtómon. Sikoltást hallok. Lerohanok a lépcsőn, apám kezében egy fakanál van. Anyám a falnál kuporodott össze, zokog. Az öcsém összerogyva fekszik a parkettázott talajon, vöröslő arccal. Szemei csukva vannak. Odasietek hozzá és nyugodtabban veszem a levegőt, mikor rájövök, csak elájult. Menyasszony tartásba felkapom a földről. Apám ordítani kezd, hogy tegyem le az öcsémet, Robint, különben én is kapok. Undorodva fintorgok, mikor megérzem a piától bűzölgő szájszagát. Ránézek anyámra, tudván, hogy ő azért nem kapott verést, mivel Robint dobta maga elé ismét. A lábai elé köpök egyet, majd a fivéremmel a kezemben fellépkedek a lépcsőn, nem félve attól, hogy a részeg-apának nem nevezhető-férfi utánam jön és agyon ver. Belépek az ajtómon, a fiút az ágyamra fektetem, majd egy vizes rongyot terítek a tarkójára és a vörös arcára. Hamarosan ébredezni kezd, a Nap megcsillan mogyorószín barna szemében. A nap további részében ki sem lépünk a szobámból. Néha-néha beszűrődik anyám és apám veszekedésének hangfoszlánya, de mit sem törődve vele, tovább nyugtatom a sírdogáló öcsémet, mígnem elalszik.